3. Rész - Balul sült terv

Úgy látszik a Mi Faithünk most rossz sráccal kezdett ki. Vajon meddig fog tartani a kis kapcsolatuk így? Vagy Faith meg fog törni és mindeközben kitálal a legjobb barátnőjének? Ebben a világban minden lehetséges, mindenestre Faithnek nyitva kell tartania a szemét és vigyáznia kell mit cselekszik, mert lehet pont az ellenkezője fog előfordulni vele, mint amit ő gondolt.

Egy erős szélfuvallat csapott meg, átfutott rajtam a hideg; a lábaim remegtek, ki voltam merülve, éreztem, hogy mindjárt összeesek. A bárból megjelent a sötét alak, aki egyre csak közeledett felém. Lassan hátrálni kezdtem, de mikor ő gyorsított, hátra fordultam és futnásnak eredtem. Hallottam a mögöttem lévő cipőjét. Egyre közelebb volt. A szívem gyorsan vert, próbáltam egyenletes lélegezni. Orron be, szájon ki. De a pulzusom egyre csak nőtt, én meg kezdtem elfáradni; és akkor hirtelen...

- Miss Faith, ideje fel kelni! A hasára süt a nap! - húzta szét a függönyöket Beatris, a bejárónő. A szemeim pillanatok alatt felpattantak, a pupilláim kitágultak, s izzadság cseppek gyöngyöződtek a homlokomon. Annyira élethű volt, még mindig remegtem.
- Miss Faith, úgy néz ki, mintha szellemet látott volna. Jól érzi magát? Tán beteg?
- Jól vagyok Beatris, kimehet, köszönöm. - a reggelimet letette az ágyam melletti kis szekrényre, majd kiment.

Ránéztem a tálcára, de valahogy nem volt étvágyam. Még mindig, ha már kevésbé is, de az álom hatása alatt voltam, ami csak felelevenítette bennem a bárban történteket.Persze abból sem emlékszem sokra, csak emlékképek villantak fel bennem, de az is elég, hogy összetegyem mi is történt. Beatris az ajtómon kopogtatott, ami kezdett kissé idegesíteni. Mit akar már megint?!
- Igen?! - szóltam ki a vártnál erősebb hangnemben.
- El fog késni az iskolából. Kisasszony, én csak gondoltam szólok, nem kell egyből felkapni a vizet. A sok idegességtől pattanásos és ráncos lesz az arca. - nem reagáltam inkább semmit, még idegesebb lettem volna tőle. Próbáltam minél hanarabb rendbe szedni magam, de ez ma nem az én napomnak tűnt. Zuhanyzás közben megcsúsztam, és persze hogy lett egy nagy folt a térdemen. Talán nem kéne sietnem. Amúgy sincs kedvem iskolába menni, hiszen akkor újra szembe kell néznem Destinyvel, az új "pasimmal", Conorral, és a többi idióta "barátommal". Nagy nehezen elkészültem, s végre elindultam a suliba, kisebb nagyobb késessel. Örültem, hogy legalább oda egyedül mehetek, de mikor kiléptem a liftből megláttam kint az utcán Connort egy limuzinnal. Már éppen visszafordultam volna, mikor észrevett és besietett hozzám.
- Faith, végre! Már azt hittem sose jössz. - adott egy szájrapuszit, átkarolt, majd a járműhöz vezetett a derekamnál fogva.
- Gyalog megyek.
- De mindjárt kezdődik az első óra. Nehogy elkéss, édesem.
- Nem fogok, de nincs kedvem a kocsikázáshoz. A suliban találkozunk...édesem. - próbáltam undorral kimondani az "édesem" szót, amit az arca kifejezése alapján sikerült is. Elindultam gyalog, ő pedig csak beszállt a limuzinba és dühösen elment. Nagyot sóhajtottam, hogy ezt az utazást vele szerencsére megúsztam. 

Úton az iskola felé végig azon agyaltam, hogy hogyan tudnám megleckéztetni Connort. Elegem volt belőle, és a fenyegetéseiből, kellett egy titok. Egy titok róla, amit senki se tud. Egy titok, amivel én is megfenyegethetem őt. 

Az első órám felét sikeresen lekéstem, s már feleslegesnek tartottam bemenni az utolsó negyed órára. Legalább egyedül lehetek még egy kis időre, azaz maradhattam volna, de Connor a teremmel szemben a falnál ült. Amikor meglátott felcsillant a szeme.

- Azt hittem már be se jössz kicsim. - egy rossz fiús csábos mosolyt lejtett felém, amitől biztos lányok szászai nedvesednének be.

- Kicsit elnéztem az időt...drágám. - próbáltam viszonozni a mosolyt, de az enyémben inkább a gúnyt lehetett felfedezni.

- Bemennél vagy valami mást csinálnál? - feltápászkodott a földről, majd kacsintott rám, persze értettem a célzást.

- Azt hiszem bemegyek a mosdóba bepúderezni az orromat, vagy valami ilyesmi. - felfordul tőle a gyomrom, egyszerűen undorodom tőle, sokkal jobb lenne nélküle, muszáj kitalálnom valami a lehető leggyorsabban. 

Nemes egyszerűséggel hátat fordítottam neki, s már egyre közelebb voltam a lány wc-hez, amikor belefutottam az igazgató nőbe.

- Ms. Rhodes, magának nem órája lenne? - ekkor megpillantotta a vállam felett a terem előtt ácsorgó Connort. - És magának Mr. Ball? - megszólalni se volt időm, az igazgatónő belekezdett a monológjába, majd az irodájába hívott bennünket. Connort hivta be először, sokáig tartózkodott ott, míg végül behívtak engem is. Sokszor jártam már itt a 'Régi Faith' miatt, amikor még problémás tinédzser voltam, de azóta már megváltoztam. Vagyis próbáltam. Eddig viszont nem igen sikerült ezt a külsősöknek bebizonyítanom. Teljes határozottsággal jelenthetem be, hogy Connor a legrosszabbat is ki fogja tudni belőlem hozni. Mrs. Hills elmondta a hegyibeszédét arról, hogy kisebb koromban nem voltam ilyen, jól tanultam, minta diák voltam és mostanában egyre rosszabb vagyok és a többi. Az egyik fülemen be a másikon ki. Épp levegőt vett es folytatta volna tovább, mikor hívatták egy másik ügy miatt, de persze azt nem kötötték az orromra. 

Elment, engem pedig otthagyott egyedül a szobában. Elég unalmas volt a várakozás, ezért körbenéztem, hátha találok valami érdekeset, ami leköti a figyelmem. De nem volt ott semmi, úgy nézett ki a helyiség, mint egy teljesen átlagos iroda, asztallal, székekkel, és szekrénnyel... Várjunk csak. Egy pillanatra elidőzött a tekintetem a bútor fiókján. És akkor beugrott. Egyszerűen csak kikeresem Connor aktáját valamelyik fiókból, hátha találok valamilyen használható információt amit felhasználhatok ellene. Nagyon megörültem hirtelen jött zseniális tervemnek, és már fel is pattantam, hogy megvalósítsam. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán mégsem kéne, mert mi lesz ha visszajön a diri, de aztán úgy döntöttem, hogy egy lapra teszek fel mindent, és belevágok. Már úgy is bajban vagyok, még egy dolog ide vagy oda nem számít. Mindenesetre azért sietve túrtam fel a fiókokat. Felcsillantak a szemeim amikor végre megpillantottam a nevét az egyik borítékon. Na majd most visszavágok neki. Mohón lapoztam át, de becsukva szomorúan kellett megállapítanom, hogy semmi. E szerint nincs rossz előélete. De persze a legmocskosabb dolgok amúgy sincsenek leírva egy iskolai dokumentumba, én már csak tudom. Csak egy lehetőségem maradt, egy olyan személy aki otthon mozog a témában. Destiny. 

Így hát, miután végeztem Mrs. Hillsnél, egyből D.-t kezdtem keresni, szerencsére hamar a nyomára bukkantam a kinti lépcsőn, amint a csatlósaival beszélgetett és ette a joghurtját. 

- Sziasztok csajok. - vettem fel a műmosolyomat. - D. beszélhetnék veled? Négyszemközt, ha lehet. 

- Persze! - majd kicsattant az örömtől. - Lányok, tünés! Most beszélnem kell a legjobb barátnőmmel. - Emma, Lola és Lily hamar eltűntek a látókörünkből. Leültem Destiny mellé és gyorsan végig futott az agyamon a szöveg, amit majd elmondok neki. 

- Miről szeretnél beszélni?

- Igazából egy kéréssel fordulnék hozzád. Connorról kéne kideríteni pár dolgot, titkokat. Tudom, hogy imádsz nyomozósdit játszani, ez pedig nekem nagyon fontos lenne. Ne kérdezz semmit kérlek, csak szerezz nekem minél több titkot, információt róla. - vártam a reakcióját, féltem, hogy rá fog kérdezni erre az egészre, és majd mindenről tudni akar, de egyszerűen csak rábólintott.

- Rendben, hívlak ha találtan valamit. - mosolygott boldogan. - Neked bármit ma chérie. 

Iskola után hazamentem egy taxival és örültem, hogy nem futottam össze aznap már Connorral. Reméltem, hogy otthon se fog zaklatni, bár ezt nála nem lehet tudni. A délután nagy részében filmeket néztem, régi klasszikusokat, azok voltak a kedvenceim. Imádtam a fekete fehér filmeket, Audrey Hepburn pedig mindig elkápráztatott. Mikor felhívott D., átmentem hozzájuk a Connorról kiderített dokumentumokért, majd egy kávé mellett áttanulmányoztam az aktákat. Sok dolgot megtudtam róla, de a legtöbbje benne volt már az iskolás dokumentumai között is. Kivéve egyet. Az az egy volt, amire szükségem volt. Örültem, mivel az elején azt hittem nem fogok semmit se találni és leszídhatom majd Destinyt, hogy mekkora szar munkát végzett most, pedig nem szokott; de ahogy ezt megláttam, végre kezdtem boldog lenni, hogy talán most sikerül visszavágnom Connornak az ő példáját követve. Eltettem a dossziékat, majd felhívtam az előbb említett személyt megbeszélni egy találkozót. Fél óra múlva már az adott helyen volt és egy puszival köszönt.

- Na miújság baby? Megleptél, mindig csak én hívtalak el eddig valahová. 

- Alig ismerjük egymást két napja. - forgattam a szemem. - De igazából egy alkut kötnék veled. - a szemében zavarodottság tükröződött. 

- Alkut? - nevetett fel enyhén.

- Ha nem kell veled együtt lennem és nem mondod el senkinek, hogy tudod, én meg James...akkor én is megtartom a te kis titkodat.

- Miféle titkomat? Ugyan már, semmit nem tudsz rólam, amivel visszavághatnál Faith.

- Ó, tényleg? Mit szólnának az emberek, ha kiderülne, hogy viszonyod van az apád legújabb barátnőjével? - néztem fel rá, s elmosolyodtam. Magabiztos voltam most vele szembe, tudtam, hogy ezzel megtöröm. Vagy mégsem?

- És mit szólnának az emberek ahhoz, ha megtudnák, hogy mi volt azután, hogy megdugattad magad James-szel? - egy percre teljesen lefagytam, megszólalni se bírtam, csak szét nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de nem jött ki hang a torkomon. A szemeim bekönnyeztek, a lábaim remegni kezdtek, úgy gondoltam itt az ideje, hogy elfussak és újból eltűnjek. Nem, nem lehet, nem futhatok el megint a próblémáim elől, vagy talán az lenne a legjobb mindenkinek?

- Szóval? - vigyorgott gúnyosan. - Engem nem tudsz megzsarolni, mindig előrébb leszek nálad. 

Egy szót se szóltam továbbra sem, csak hátat fordítottam és elmentem a legközelebbi bárba. A napom további részét ott töltöttem, megszegve minden szabályomat. Sokat ittam. Sokat? Rengeteget. Pedig nem szabadott volna. Azt hittem mostantól bírni fogom, nem török meg, de sikerült. A sok alkohol hatásától hamar feloldódtam, tudtam; hogy ezek után ha valaki nem állít meg, visszaesek arra a szintre, amikor a 'Régi Faith' visszatér. Órakat töltöttem ott; énekeltem, táncoltam és ittam, egyfolytában. Pár pasival kikötöttem a mosdókban egy egy menetre, valaki azt hitte kurva vagyok, s még pénzt is adott, amit aztán el is költöttem. Mikor a csapos már megunta a jelenlétemet, kiküldött a bárból. Először nem igen szerettem volna elhagyni az aznapi 'menedékhelyemet', de azzal kezdett fenyegetőzni, hogy kidobatt, szóval inkább a saját lábaimon mentem.

Kitipegtem nehezen az utcára, már sötétedett. Alig bírtam a lábamon megállni; hangosan nevetgéltem mindenen, táncoltam, körbe-körbe forogtam, mint egy ringlispíl, széttárt karokkal. 

- Én vagyok New York királynője! Haloljatok meg előttem! - parancsolgattam az előttem elsétáló embereknek, akik hülye pofákat vágva siettek el. - Azt mondtam, hogy haloljatok meg! Nem azt, hogy menjetek el! Micsoda nép! - próbáltam dühös arckifejezést formálni, de csak elnevettem magam és tovább forogtam annyira, hogy már az út közepén voltam. Észre se vettem, hogy jön egy kocsi, de a sofőr se vett rólam tudomást. Nyomta a gázt tövig, majd pont a jármű felé fordultam, mikor tudatosult bennem, hogy mindjárt elüt, de abban a pillanatban elrántott valaki, a földre estem és bevertem a fejem.